I. Fejezet.

Kedves olvasóim!

Itt is lenne az első fejezet! Nem fűznék hozzá semmit, inkább csak jó olvasást kívánok! 

N.

                    Alexander.

          Még soha nem aláztak meg így. Pedig volt már egy-két megalázó pillanata az életemnek, de ez viszi mindet. Felszarvaztak! El sem hiszem, hogy Alice tényleg megcsalt!

           - Drágám, meg tudom magyarázni – ez annyira tipikus!

           - Nem érdekelnek a magyarázataid. Hogy tehetted ezt velem? Hisz, én tényleg szerettelek! – egy kicsit hangosabban jelentettem ezt ki, mint kellett volna, ugyanis a srác, aki a mi ágyunkban öt perccel ezelőtt épp a menyasszonyomat elégítette ki, lóhalálában elsietett. Abban az ágyban, amelyikben én nap mint nap aludni szoktam. Ez undorító! A hányinger környékezett, ha belegondoltam ebbe. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Az a személy alázott meg, akit a legjobban szerettem. Az életemet adtam volna érte. Most mit tegyek?

          Szerencsére a srác sietősen elment. Nem akartam balhét, ezért nem mentem neki. Pedig minden önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy ne mossak be neki egyet.

           - Kérlek Alex, mondj valamit!

           - Add vissza a gyűrűt. – ennyit tudtam mondani. Nem akartam több szót váltani vele. Lehúzta a gyűrűt, és a kezembe csúsztatta. Még mindig élénken él bennem az arca. A Meglepődöttség, az öröm... mindent ki lehetett olvasni az arcáról.

         

„A gyomromban pillangók röpködtek, Egy év randizás után, végre úgy érzem, hogy eljött az idő! Az idő, hogy életem értelmét megkérjem, hogy legyen a feleségem. A London Eye-ban vagyunk, és azt tervezem, hogy amikor a tetején leszünk, és az egész város látható lesz, megkérem, hogy jöjjön hozzám. A nagyim adta a hétvégén a gyűrűt. Az övé volt, azelőtt pedig a nagyapám nagyijáé. Nagyon régi gyűrű lehet... még a XVIII. századból származhat. Kibéreltem egy páholyt, és a padlóját rózsaszirmokkal díszítettem. Beléptünk Alice-szel a tágas páholyba, és egy kellemes csók után, letérdeltem:

 - Alice Rosalyn Graham, te vagy az életem. Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – az arcán rengeteg érzelem játszott. Egyszerre lehet látni rajta a döbbentséget, és az örömöt. Mit meg nem adnék, ha minden nap láthatnám ezt a boldogságot az arcán. Mindent el fogok követni azért, hogy boldog legyen!”

Nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni. Szerencsére ma hamarabb elengedtek minket a forgatásról. Nem számítottam rá. És látom Alice sem.

 - Alex, kérlek...

 - Alice, ne nehezítsd meg a dolgom – szóltam közbe, még mielőtt elvesztem az eszem, és olyasmit teszek, amit majd megbánnék - Épp eleget ártottál már nekem. Ez a kapcsolat halott. Nem bízhatok benned ezek után!

 - Jó. Legyen! Amúgy is, csak a pénzedért akartam a feleséged lenni! – ezek a szavak végleg a padlóra küldtek. Most már nem csak benne, de a többi nőben sem tudok majd megbízni. Hogy lehet valaki ilyen gonosz? Sosem tudtam megérteni az ilyen nőket. A kapzsiság annyira eluralkodik rajtuk, hogy bármire képesek a pénzért. Még arra is, hogy olyan emberrel lefeküdjenek, akik iránt nem éreznek semmit. Az ilyen nőket hívják kurváknak!

Egy órája még szerelmes voltam, most undorodom a nőktől. Lehet, hogy vannak rendesek, de nagyon nehéz őket megtalálni. A dolgaim a bőröndjeimben vannak, én pedig készen állok arra, hogy egy hotelben éjszakázzak. Legalább lesz időm gondolkozni. De mégis min gondolkozzak? A menyasszonyom – vagyis az ex-menyasszonyom - egy kurva! Remélem soha nem fogom már látni! És még csodálkoznak a nők, ha megerőszakolják, vagy megverik őket! Egyes nők képesek bármire a pénzért, és ezért vannak olyan idióták, akik azt hiszik, hogy csakis azért, mert egy nő ilyen, ezért az összes ilyen!

Az éjszakámat egy hotelben töltöttem. Holnap korán be kell mennem a forgatásra, az utolsó simításokat is megcsinálni. Amanda Seyfried-del, és Anne Hathaway-jel játszom egy filmben. Szerencsére már nincs olyan sok munka hátra. Ezek után el akarok menni innen. Messze. Keletre... Igen! Amúgy is, mindenki Amerikába akar menni, vagy Kanadába. Hát én meglátogatok néhány Keleti országot. Biztos Németországban is rengeteg látványosság van, és Ausztriában is! Nem is beszélve Oroszországról, Olaszországról és Romániáról. Nagyon kíváncsi vagyok Erdélyre. Vajon ott tényleg élnek vámpírok? Milyen jó lenne! Hirtelen olyan vágy kapott el, amely még soha! El kell mennem innen! Világot akarok látni! Embereket akarok megismerni. És biztos nem fognak felismerni. Ennyire nem vagyok híres... legalábbis remélem...

Reggel, vagyis inkább hajnalban, bementem a stúdióba, ahol nagyon sok karikás szemű emberke fogadott. Én sem nézhettem ki különbül. Nagyon keveset aludtam az éjjel. Nagyon zavar még mindig, hogy annyira naiv voltam, hogy majdnem elvettem egy pénzéhes ri**ancot! Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha hozzám jön. Biztos megölt volna, hogy az övé legyen az összes pénzem. Az ilyen nők bármire képesek!

Ki kell ürítsem a fejem! Elég az önsajnáltatásból! Még ma megcsinálom a menetrendet, és körbe fogom utazni Európát. Ez amolyan „felejtő kúra” lesz... ez kell most nekem. Erre van jelenleg szükségem! 

Alice Rosalyn Graham

A hűtlen menyasszony.