Kedves olvasóim!
Itt is lenne az első fejezet! Nem fűznék hozzá semmit, inkább csak jó olvasást kívánok!
N.
Alexander.
Még soha nem aláztak meg
így. Pedig volt már egy-két megalázó pillanata az életemnek, de ez viszi
mindet. Felszarvaztak! El sem hiszem, hogy Alice tényleg megcsalt!
- Drágám, meg tudom magyarázni – ez annyira
tipikus!
- Nem érdekelnek a magyarázataid. Hogy tehetted
ezt velem? Hisz, én tényleg szerettelek! – egy kicsit hangosabban jelentettem
ezt ki, mint kellett volna, ugyanis a srác, aki a mi ágyunkban öt perccel
ezelőtt épp a menyasszonyomat elégítette ki, lóhalálában elsietett. Abban az ágyban,
amelyikben én nap mint nap aludni szoktam. Ez undorító! A hányinger
környékezett, ha belegondoltam ebbe. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Az a
személy alázott meg, akit a legjobban szerettem. Az életemet adtam volna érte. Most
mit tegyek?
Szerencsére a srác sietősen
elment. Nem akartam balhét, ezért nem mentem neki. Pedig minden önuralmamra
szükségem volt ahhoz, hogy ne mossak be neki egyet.
- Kérlek Alex, mondj valamit!
- Add vissza a gyűrűt. – ennyit tudtam
mondani. Nem akartam több szót váltani vele. Lehúzta a gyűrűt, és a kezembe
csúsztatta. Még mindig élénken él bennem az arca. A Meglepődöttség, az öröm...
mindent ki lehetett olvasni az arcáról.
„A gyomromban pillangók
röpködtek, Egy év randizás után, végre úgy érzem, hogy eljött az idő! Az idő,
hogy életem értelmét megkérjem, hogy legyen a feleségem. A London Eye-ban
vagyunk, és azt tervezem, hogy amikor a tetején leszünk, és az egész város
látható lesz, megkérem, hogy jöjjön hozzám. A nagyim adta a hétvégén a gyűrűt. Az
övé volt, azelőtt pedig a nagyapám nagyijáé. Nagyon régi gyűrű lehet... még a
XVIII. századból származhat. Kibéreltem egy páholyt, és a padlóját
rózsaszirmokkal díszítettem. Beléptünk Alice-szel a tágas páholyba, és egy
kellemes csók után, letérdeltem:
- Alice Rosalyn Graham, te vagy az életem.
Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – az arcán rengeteg érzelem
játszott. Egyszerre lehet látni rajta a döbbentséget, és az örömöt. Mit meg nem
adnék, ha minden nap láthatnám ezt a boldogságot az arcán. Mindent el fogok követni
azért, hogy boldog legyen!”
Nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni. Szerencsére
ma hamarabb elengedtek minket a forgatásról. Nem számítottam rá. És látom Alice
sem.
- Alex, kérlek...
- Alice, ne
nehezítsd meg a dolgom – szóltam közbe, még mielőtt elvesztem az eszem, és
olyasmit teszek, amit majd megbánnék - Épp eleget ártottál már nekem. Ez a
kapcsolat halott. Nem bízhatok benned ezek után!
- Jó. Legyen!
Amúgy is, csak a pénzedért akartam a feleséged lenni! – ezek a szavak végleg a
padlóra küldtek. Most már nem csak benne, de a többi nőben sem tudok majd
megbízni. Hogy lehet valaki ilyen gonosz? Sosem tudtam megérteni az ilyen
nőket. A kapzsiság annyira eluralkodik rajtuk, hogy bármire képesek a pénzért. Még
arra is, hogy olyan emberrel lefeküdjenek, akik iránt nem éreznek semmit. Az
ilyen nőket hívják kurváknak!
Egy órája még szerelmes voltam, most undorodom a
nőktől. Lehet, hogy vannak rendesek, de nagyon nehéz őket megtalálni. A dolgaim
a bőröndjeimben vannak, én pedig készen állok arra, hogy egy hotelben
éjszakázzak. Legalább lesz időm gondolkozni. De mégis min gondolkozzak? A menyasszonyom
– vagyis az ex-menyasszonyom - egy kurva! Remélem soha nem fogom már látni! És még
csodálkoznak a nők, ha megerőszakolják, vagy megverik őket! Egyes nők képesek
bármire a pénzért, és ezért vannak olyan idióták, akik azt hiszik, hogy csakis
azért, mert egy nő ilyen, ezért az összes ilyen!
Az éjszakámat egy hotelben töltöttem. Holnap korán
be kell mennem a forgatásra, az utolsó simításokat is megcsinálni. Amanda
Seyfried-del, és Anne Hathaway-jel játszom egy filmben. Szerencsére már nincs
olyan sok munka hátra. Ezek után el akarok menni innen. Messze. Keletre... Igen!
Amúgy is, mindenki Amerikába akar menni, vagy Kanadába. Hát én meglátogatok
néhány Keleti országot. Biztos Németországban is rengeteg látványosság van,
és Ausztriában is! Nem is beszélve Oroszországról, Olaszországról és
Romániáról. Nagyon kíváncsi vagyok Erdélyre. Vajon ott tényleg élnek vámpírok? Milyen
jó lenne! Hirtelen olyan vágy kapott el, amely még soha! El kell mennem innen! Világot
akarok látni! Embereket akarok megismerni. És biztos nem fognak felismerni.
Ennyire nem vagyok híres... legalábbis remélem...
Reggel, vagyis inkább hajnalban, bementem a
stúdióba, ahol nagyon sok karikás szemű emberke fogadott. Én sem nézhettem ki
különbül. Nagyon keveset aludtam az éjjel. Nagyon zavar még mindig, hogy
annyira naiv voltam, hogy majdnem elvettem egy pénzéhes ri**ancot! Bele sem
merek gondolni mi lett volna, ha hozzám jön. Biztos megölt volna, hogy az övé
legyen az összes pénzem. Az ilyen nők bármire képesek!
Ki kell ürítsem a fejem! Elég az önsajnáltatásból!
Még ma megcsinálom a menetrendet, és körbe fogom utazni Európát. Ez amolyan „felejtő
kúra” lesz... ez kell most nekem. Erre van jelenleg szükségem!
Alice Rosalyn Graham
A hűtlen menyasszony.
Kedves Noémi!
VálaszTörlésHu. Hát nem is tudom mit mondjak, ez annyira más volt, mint amiket olvasni szoktam tőled.
Persze ezzel nincs is semmi baj. Ismét sikerült meglepned. Már most megtetszett a történet és éget a kíváncsiság, hogy mire várhatunk a folytatásban. Sajnálom Alexandert, bár tudom, (a cím alapján is), hogy megtalálja az igazit, sokkal különbet, mint ez a kis liba volt.
Én nagyon szurkolok neki, neked pedig sok szerencsét kívánok a folytatáshoz, ami remélem nincs is olyan messze mint gondolom. :D