III. Fejezet

Helló!

Nagyon rosszul esik, hogy Anitán kívül senki sem ír megjegyzést, és nem is pipáltok, szóval, a következő fejezetet akkor fogom hozni, ha meglesz az 5db pipa. (a bejegyzések alján vannak kockák, és mellettük vannak vélemények)

Jó olvasást!

N.

                    Minden megváltozik II.rész 

          - Azért mert... – itt egy kicsit megállt, és gondolkozni kezdett – inkább ülj le kedvesem! – nagyon össze voltam zavarodva! Mit titkolhat a nagyi? Leültem, mert féltem, hogy olyasmit fog mondani, amitől összeesnék. Érzem, hogy valami komoly dologról van szó.

          - Azért mert ez a család évszázadok óta birtokolja az erőt. Az erőt, amely lehetővé teszi az uralmat az elemek felett. Öt elemet ismerünk. A föld, víz, tűz, levegő, és a lélek. Jómagam a levegő elemet örököltem a nagymamámtól – miközben beszélt, felkelt az ágyból, és egy könyvet emelt fel. Tartotta a kezében, és mikor befejezte a mondatát a könyv magától kezdett lebegni a nyitott tenyere felett. Először nem értettem, hogy ezt hogy csinálja, de mikor meggyőződtem arról, hogy nincs semmi sem a könyv alatt, vagy felett, sokkot kaptam. Nem tudtam racionálisan gondolkozni, és elkapott a félelem. Vajon én is ilyen vagyok? Ezt én is megtudom csinálni?

           - Nem tudom drágám. Te kell megtalálnod a saját erődet.

           - Honnan tudod, hogy mire gondoltam?

           - Onnan, hogy hangosan gondolkoztál – hát ez kellemetlen...

           - Minden elemnek megvan a saját képessége. Utánaolvashatsz a családi könyvünkben. Otthon van a padláson. De vigyázz! Ne olvass hangosan belőle! Több száz éves, és nagyon sok varázslatot látott már – varázslat? Elemek? Boszorkányság? Te jó ég! Milyen családba születtem én? Kirohantam a kórteremből, és hazasiettem. Mivel a ház elég messze volt, inkább fogtam egy taxit, és hazavitettem magam. Teljesen össze voltam zavarodva. Miért pont én? És hogyan? Egy olyan reális ember, mint én, nehezen bírkózik meg azzal, hogy boszorkányok igenis léteznek. De miért? Mit szolgálnak ők? És ki hozta őket létre? Minden érdekel. Vagy jobb lenne, ha nem tudnék erről semmit? De a nagyi okkal mondta el nekem ezt. De miért nem anya mondta el? Annyi kérdés cikázott a felemben! Rettenetes volt!

          Amint hazaértem, felszaladtam a padlásra. Ott egy dobozban volt egy könyv. „Libro Luminum” – a fényesség könyve. Vastag, barna borítója volt, és a lapjai elsárgultak. Gondolom az idő miatt. Az első oldalán nevek voltak. Martha Nicholson, Gretha Nicholson, Samantha Richardson... az utolsó név a nagyimé volt. Reneé Anderson. Épp miután elolvastam, valami nagyon furcsa dolog történt. Mintha a könyv magába írta volna a nevemet. A nagyim neve után az én nevem is ott volt. talán ez azt jelenti, hogy ennyi ember kezében volt eddig ez a könyv? Ekkor vettem észre, a feliratot a nevek fölött. „Owners of the book”. Ez azt jelenti, hogy ez a könyv már az enyém is?

          Tovább lapoztam benne, és találtam egy oldalt, amely nagyon megfogott „Kezdetben minden ember egyenrangú volt. Ám egy napon született egy gyerek. Aurája indigó, szemeiben a tenger, bőrén a föld tökéletessége, haján a tűz színe, lábaiban pedig a szél ereje volt. Tökéletességét minden ember megirigyelte. Ez az irigység később gyűlöletbe torkollt. Római király megölte, megette a szívét. Viszont a fiú lelke megmaradt. Ő lett a varázslat. Minden lénynek ő a teremtője. Vámpírok, vérfarkasok, démonok... a király nem számolt azzal, hogy a fiú bosszúja milyen erős lesz. A teremtmények őt üldözték, és lemészárolták a népének felét. Falvak lettek egyetlen fiú áldozatai. A világ is elpusztult volna, ha a természet nem teremti meg a szolgáit. A boszorkányok évezredeken át védték az embereket a fiú lényeitől. Ám egy nagyon erős boszorkány életét adta az emberekért. Elpusztította a lényeket, és azóta minden a régi. Kivéve egyet. A boszorkányok megmaradtak, hogy ne fordulhasson elő ilyen többet.”

           - Lizzy mit olvasol? – megugrottam, és úgy becsaptam a könyvet, mintha valami rossz dolgon kaptak volna rajta.

           - Áhh... szóval ezért rohantál el a kórházból – nem tudtam, hogy anya is tud erről.

           - Miért nem mondtad el te?

           - Mert én nem vagyok boszorkány. Ez nem terjed anyáról a lányára, hanem a nagyiról az unokára. Ragaszkodott hozzá, hogy ő mondja el.

           - Apu tud róla?

           - Egy ilyesmit nem lehet eltitkolni egy családba, nem gondolod?

           - Tőlem nagyon ügyesen titkoltátok éveken keresztül – egy kicsit kiborított ez az egész. Fogtam a könyvet, és lementem a szobámba vele. Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Miért most mondták el? Miért nem voltak velem az elejétől őszinték? Majd megbeszélek néhány dolgot a nagyival.

          Ez a történet nagyon megfogott. Kár, hogy neveket nem említ. Pedig utánaolvastam volna bővebben a dolognak.

          Ahogy lapoztam, találtam egy oldalt az erőkről, és a képességekről.

„ Az öt elem. Mind az ötöt uralta A Bosszúálló, és hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyen nagyméretű egyenlőtlenség, ezért a boszorkányok csak egy, ritkán két elemet uralhatnak. A család első boszorkánya a földet uralta. Erejével képes volt a földet megtermékenyíteni, a növények fejlődését felgyorsítani, és el is venni az életet tőlük. Fehér boszorkány lévén, nem ártott jónak, bár olyan hatalmas volt, hogy akár az emberek életét is képes volt elvenni egy érintéssel. Aki a levegőt uralja, képes a szeleket csillapítani, erősíteni, néha képesek a telekinézisre is” – csakúgy, mint a nagyi. Tanultam régen a telekinézisről, bár nem tudtam, hogy létezik is olyasmi – „sőt, az asztrális kivetítésre is” – vajon nagyi is képes ilyesmire? – „akik a vizet uralják, helyváltoztató képességet kapnak. Teleportálhatnak.  Akik a tűzet uralják, képesek az alakváltoztatásra. A tűz segítségével tudjuk megformálni, és megedzeni a fémet. A mentális erőket a lélek-boszorkányok birtokolják. Empátia, az ő legfőbb erejük. Egyes, erős boszorkányok arra is képesek, hogy befolyásolják, megigézzék a halandókat.

Kevés boszorkány van, és nem lesz minden család minden gyermeke az. A rend fent kell maradjon. Ám, ezt kevés boszorkány ismeri el. A sötét boszorkányok nem tartják be legfőbb szabályunkat; „Ha nem ártasz vele, tégy, amit akarsz”. A gonoszok mindent megtesznek, hogy elérjék gőgös céljaikat. Nekünk kell megvédenünk az embereket, a sötét boszorkányoktól.”

          Sokáig olvashattam, mert már teljesen besötétedett odakint. Az órámra pillantottam, és már 22:00 óra volt. Érdekes, hogy milyen gyorsan telik az idő, ha olvas az ember. Felhívtam Nate-et. Kíváncsi voltam, hogy hogy telt a napja.

           - Miért rohantál ki olyan gyorsan a kórházból. Valami baj van? Mit mondott a nagyi, mi volt olyan fontos?

           - Áhh, semmiség. Valami, családi dolog – nem akartam elmondani neki ezt a dolgot. Hisz, ez még nekem is nagyon új.

           - Értem. Holnap elmegyünk valahova?

           - Hát... holnap dolgom van.

           - Oké, akkor majd beszélünk.

           - Mindenképp.

          Vajon ő hogy reagálna, ha megtudná, hogy egy boszorkány családban születtem, és, hogy a nagyim képes a telekinézisre?Ez annyira... félelmetes. Vajon, ezek a dolgok tényleg megtörténtek? Nagyon furcsa érzés kapott el. Nem akartam ebben rész venni. Inkább csak el akartam innen menni. Messze... jó messze... mindig is kíváncsi voltam Európára. Igen! Ez kell most nekem! Egy kirándulás! Legalább kitisztulna a fejem!

          Azon az éjjelen aludni nem tudtam, de legalább eleget gondolkoztam a jövőmről. Megkérem anyát, hogy vegye át a céget egy pár hétre... talán egy hónapra... lehet, hogy több hónapra... ameddig kitisztítom a fejem. Túl sok varázslatos dolog jár most a fejemben, és sajnos, ezt nem képletesen értem...