XIV. Fejezet

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog a fejezet, és most is csak hangsúlyozni tudom, hogy pipálgatni kell! Még akkor is, ha nem tetszik a fejezet! Máskülönben honnan tudhatnám, hogy hányan olvassák a fejezeteimet? 

Oldalt, a blogarchívum alatt van egy közvélemény-kutatás, és szeretném, ha ott is szavaznátok, elvégre ez az egész rólatok szól!

Nem is jártatom tovább a számat (vagy inkább a kezemet?)!

Jó olvasást!

N.

                      Az idegen férfi. 

           - Azt akarod mondani, hogy valaki ki akarta irtani a családfánkat? – kérdezte a nagyi, miközben teát csinált. Elmeséltem neki az időutazásomat, és, hogy megküzdöttem egy vámpírral. Alig hitt a fülének. Ha nem egy újkori ruhában törtem volna haza, akkor a nagyi nem is hitte volna el, hogy a múltban jártam.

           - Nem csak akarta, hanem még mindig akarja. Hiszen, Patrick elbukott. Megöltem őt. Biztos vagyok benne, hogy az a valaki, aki ránk küldte őt, bérel majd másokat. Valaki el akar minket tenni láb alól. Egy boszorkány, akinek elég nagy az ereje ahhoz, hogy visszaküldjön egy vámpírt az 1800-as évekbe.

           - Ilyen erős boszorkányt nem ismerek. Szerintem sötét boszorkány lehet, akinek az erődre fáj a foga.

           - Ha az erőmre fájna, akkor nem akarna téged, és anyát is megölni. Vajon belegondolt ez a személy, hogy mennyire megváltoztatta volna a jelent, ha Patrick szerencsével jár?

           - Szerintem nem érdekli. Halottan akar minket, és nagyon elszánt. Neked esetleg nincsenek ellenségeid?

           - Nem tudok róla. És a családunknak?

           - Nem tudok róla... szerintem várjunk. Ha ismét ránk küld valakit, akkor mi várni fogjuk őt, és ki fogjuk hallgatni. Először is, csinálunk elpusztító főzeteket, a legveszélyesebb démonokhoz, és aztán írunk hozzájuk egy-két igét is.

           - És hogyan vallatjuk ki? Megkötözzük, és megcsiklandozzuk a talpát? – kérdeztem a nagyitól. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan lehet kifaggatni egy démont.

           - Majd megmutatom, most viszont menj el a gyógynövényárushoz, és vegyél szárított levendulát, békalábat, és kígyószemet – az utolsó két alapanyagon egy kicsit meglepődtem, de nem akartam a nagyival kötekedni. Inkább megragadtam a kabátom, és kiléptem a ház ajtaján. Szerencsére elmúlt a csúcsidő, szóval hamar a bolthoz értem. Amint beléptem az ajtón ismét elkapott egy családias érzés. Prue a pult mögött állt, és mosolyogni kezdett, amikor meglátott.

           - Szia Lizzy. Mi szél fújt erre?

           - A nagyim küldött, egy-két alapanyag... – nem tudtam befejezni a mondatomat, mert szédülni kezdtem. Meg kellett kapaszkodjak a pultban, mert szinte minden elsötétült körülöttem. Furcsa érzés volt. Ijedtemben nevetni kezdtem.

           - Lizzy, jól vagy? Minden rendben? – kérdezte Prue aggódva. Alig láttam valamit, csak egy széket éreztem magam alatt.

           - Igen, jól vagyok, csak egy kicsit szédülök.

           - Hozok neki vizet – mondta egy férfihang, a hátam mögött. Még soha sem hallottam, de mégis furcsa érzés kapott el tőle. Szerencsére hamar kitisztult a látásom, és a szédülés is alábbhagyott.

           - Tessék. – mondta a férfi, és a kezembe adott egy pohár vizet. Amint összeért az ujjunk, beugrott egy kép. Anyut láttam, terhesen. Ezzel a pasival együtt, egy pár fehér ruhás emberrel beszélgettek.

           - Jobban vagy? – kérdezte a pasi, én viszont nem tudtam, hogy mit tegyek. Úgy döntöttem, majd a nagyit vonom kérdőre miatta. Inkább megnyugtattam mindenkit, és megköszöntem, hogy aggódtak miattam. Hazafele menet nem tudtam semmire sem koncentrálni, csakis a pasira, és anyámra. Úgy döntöttem, hogyha hazaérek, kérdőre vonom a nagyit. Ennyivel tartozik nekem. Ám, amint beléptem az ajtón, jobbnak láttam hallgatni. A legutóbbi "kivallatásom" közben is rosszul lett. Inkább kinyomozom a dolgot egyedül.

          Este fáradtan bújtam be az ágyamba. Amint letettem a fejem a párnára, már aludtam is. Nagyon jól esett a pihenés. Szerintem, még soha nem voltam olyan fáradt, mint akkor. Biztos ezért is szédültem meg.

          Másnap reggel bementem a céghez, hogy megnézzem, minden jól halad-e? Szerencsére nem volt semmi gond, és a ruhák is nagyon tetszetősek lettek. A következő kollekcióm címe: Charmed.  Igazán bűbájosak lettek, és ami a legjobb az egészben; csak fehérneműk. Semmi hosszú-szoknya, semmi nadrág nincs benne, csak csipke, pamut, és selyem. Vannak fűzők, és hálóruhák is. Ez a kollekció vagy túl jó lesz, és ez lesz az a löket, ami elindítja a karrieremet, vagy ez lesz a cég süllyesztője. Mindig is imádtam a divatot, és imádtam rajzolni is, szóval, ha a tervezői karrierem befuccsol, akkor fogalmam sincs, mihez kezdek.

          Nem töltöttem sok időt a cégnél, mert, ha támadna egy démon, akkor a nagyi nem biztos, hogy elbírna vele egyes-egyedül.

         

          Felmentem a padlásra, és tárcsázni kezdtem Nate számát, ám mielőtt megnyomtam volna a zöld gombot, ő megjelent előttem.

           - Szia.

           - Szia! Mondd csak, honnan...?

           - Tudtam, hogy hívni akarsz? – még szerencse, hogy már a mondataimat sem kell befejeznem. Csak bólogattam, mire ő folytatta – minden fényőr kapcsolatban áll a védencével. Szóval, megérzem, ha bajban vagy, vagy fáj valamid, vagy látni akarsz engem. Amúgy, a tegnap délután mi történt?

           - Áhh, semmiség. Csak a fáradtság, de ez most nem fontos. Nem mehetnénk el valahova? Ahol csak ketten lehetnénk? Szeretnék beszélni veled, valami fontosról.

           - Most nem lehet, mert egy másik védencem bajban van, de megígérem, hogy amint végeztem, jövök. Rendben?

           - Rendben – válaszoltam, mire Nate közelebb lépett, és megcsókolta a homlokomat. Lehunytam a szemem, és mire kinyitottam, ő eltűnt. Remélem tud segíteni, mert ő az egyetlen személy, akinek tudnia kell, hogy mi a helyzet azzal a pasival. Úgy döntöttem, hogy ismét meglátogatom Prue-t, hátha ki tudok szedni belőle valamit.

          A bolt előtt álltam, és bementem az ajtón, ám nem volt bent senki.

           - Halihó! Prue? Merre vagy? - szólongattam Prue-t, mikor egyszer csak a pult mögötti ajtón kijött, és amint meglátott, felcsillant a szeme.

           - Lizzy! Szia! Hogy vagy? Minden rendben? – közelebb jött hozzám, megragadta a kezem, és leültetett egy székre.

           - Jól vagyok, köszi.

           - Most mit adhatok? – kérdezte, és leült a velem szemben lévő székre.

           - Semmit. Csak szeretnék beszélni veled valamiről.

           - Rendben, mondd csak, mi a baj?

           - A tegnap, volt itt egy férfi, aki adott vizet... – itt tartottam egy kis hatásszünetet.

           - Mi van vele? – kérdezte Prue.

           - Ki volt ő? Mi a neve?

           - A neve Peter Grand, és ő az apám.