Ne kérdezzétek, hogy mi ütött belém. Alkotni volt kedvem, ezért létrehoztam egy új blogot. Az első fejezetet akkor fogom felrakni, mikor a másik blogot befejeztem. Nyugi, nem sokára az is el fog jönni. Hamarabb, mint azt bárki gondolná.
Jó olvasást!
N.
Egy újabb unalmas reggel vette
kezdetét. A mosdói tükörből egy csapzott, szárnyaszegett angyal nézett vissza
rám. Megszokhattam volna. Hisz minden reggel így nézek ki. Szőke hajam kócosan
borul a vállamra, a szemeim alatt sunyi szarkaláb húzódik - ami általában egy
hideg zuhany után eltűnik – a szám ki van cserepezve, és be vagyok rekedve.
A reggeli teendőim után kiléptem az
utcára, és kocsim felé indulván rádöbbentem, hogy ma szombat van, szóval nem
kell csinálnom semmit. Mostanában azt sem tudom hol áll a fejem. Pedig igazán
csinos lányt faragtam magamból, fél óra elteltével.
Nem volt kedvem kimozdulni a házból,
ezért inkább visszamentem a hotelbe, és inkább rajzolni kezdtem a következő
kollekcióm egyik darabját. Divattervező vagyok, és huszonkét éves. Ez igen
ritka kombináció. A nagy divattervezők mind idősebbek mint én, csakhogy én
annak – is – köszönhetem korai sikereimet, hogy anyukám is divattervező. Amint elvégeztem
az egyetemet, és lediplomáztam, anyu rám íratta a cégét. Az „Anderson Designs”
céget. Ez alig fél éve történt. Anyu segítségével, létrehoztam egy egyedi
kollekciót, amit elneveztünk „Unique”-nak. Találó a név, mert míg anyu haladott
a korral, és mindig a zenei trendet követve tervezte a kollekcióit, addig én
visszamentem a XIX. századba, és olyan ruhákat készíttettem, amiket akkoriban
hordtak. Persze, voltak benne némi csavarok, és kombinációk, de
szerintem/szerintünk tökéletes lett. Imádom ezt csinálni. Ez az életem.
Nem tudtam befejezni a rajzot, mert
a telefonom hangos csörgésbe kezdett. Nem is kellett a kivetítőre nézzek, hogy
tudjam ki keres.
- Szia Lizzy. Van programod estére? – kérdezte
legjobb barátom a vonal túlsó oldaláról.
- Szervusz drágám! Nincs, de gondolom majd te
csinálsz.
- Jól gondolod. Lizzy! Nehogy azt mondd, hogy
te egész nap bent akartál penészedni a házban, mikor Bécsben vagy! Ez Bécs,
érted? Nem minden nap látogathatod meg ezt a várost.
- Igazad van – ezt be kellett látnom. Tényleg nem
szabadna egész nap bent lennem a házban – mire gondoltál?
- Mit szólnál Schönbrunn-hoz? Már nagyon
régóta meg akarom látogatni.
- Oké mehetünk, de ne most, mert be kell
fejeznem a vázlataimat.
- Most én sem érek rá, mert a Stephansplatz-on
vásárolgatok. Mondjuk este nyolckor átmegyek hozzád.
- Rendben, az úgy tökéletes lesz.
Még öt perc beszélgetés után letettük a
telefont, és én ismét a gondolataimba merültem. Gyermetek izgalom fog el, ha a
ma estére gondolok. Éreztem a zsigereimben, hogy ma este valami történni fog. Valami,
ami az egész életemet befolyásolni fogja majd.
