Kedves olvasóim!
Meg is hoztam a hetek óta íródó fejezetemet. Nem lett nagy szám, de ezt döntsétek el ti...
Jó olvasást!
N.
A gyógynövényárus.
- Valami gond van? – kérdezte Nate a hátam
mögött. A pulzusom nagyot ugrott, és ijedtemben teleportálni kezdtem. Éreztem,
ahogy a testem felveszi a légüres alakot, majd ismét a földre nehezedik. Néha
még hányingert okoz a dolog, de kezdek hozzászokni.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Áh, ugyan! Már megszoktam...
- Miről akartál beszélni velem? – kérdezte
Nate, és leült a kanapéra.
- A nagyi kórházban van.
- Mi? De jól van?
- Igen. Minden rendben. De most mesélj egy
kicsit a fényőrös dolgokról – Nate egy kicsit meghökkent.
- Te aztán nem köntörfalazol. Mit akarsz
tudni?
- Kezdjük ott, hogy hogyan lehetek fényőr és
boszorkány is egyszerre?
- Úgy, hogy a kettő nem zárja ki egymást. A
fényőrök pacifisták, a boszorkányok pedig démonokat ölnek, de az égiek úgy
gondolják, hogy gonoszt ölni nem rossz dolog, szóval az esetedben megengedhető.
És nem is vagy halhatatlan, mint a többi fényőr, mivel születésed óta benned
van a fényőri vér. És nem is fog öröklődni a dolog, csak ha egy fényőr lesz a
férjed.
- És, csak én vagyok az egyetlen... – hirtelen
nem is tudtam, hogy hogyan nevezzem magam - ... hibrid?
- Eddig igen. Nem volt még példa arra, hogy a
fényőr beleszeressen egy boszorkányba.
- Talán tilos, vagy mi?
- Igen, az. Elég sok szabály tiltja a dolgot.
- De akkor a szüleim hogy... ?
- Ez egy furcsa történet. Majd elmagyarázzák
ők, ha akarják – hát, ez eléggé jellemző Nate-re. Soha nem akar nekem elmondani
semmit.
- Most viszont gyere. Valamit mutatnom kell –
egy kicsit félénken, de megfogtam a kezeit, és becsuktam a szemem.
Zajt hallottam. Kocsik
zaját. Kinyitottam a szemem, és a szavam is elállt. Egy óra belsejében voltunk.
Először nem tudtam, hogy hol vagyunk, de aztán az ablakokhoz sétáltam, és amint
lenéztem, London teljes életnagyságban hevert a lábaim előtt.
- Na hogy tetszik? – kérdezte Nate.
Megfordultam, és meglepettségemben felkiáltottam. Nate erősen meglökött, én
pedig hiába kapálóztam, nem találtam fogást semmiben, csak zuhantam. Egyre
közelebb és közelebb volt hozzám a talaj, én viszont az ösztöneimre hallgattam.
Összeszorítottam a szemem, és minden erőmmel megpróbáltam felvenni a
láthatatlan alakot, és teleportálni kezdtem. Mintha a levegő fújt volna, egyik
pillanatban arccal a földnek, a másikban pedig a toronyban találtam magam. Nate
hátánál voltam, ő pedig még mindig lefele tekintett. Nem tartozom a
rosszindulatú emberekhez, ám abban a pillanatban a gonosz eluralkodott rajtam.
A háta mögé surrantam, és jól fenékbe billentettem. A rúgásom erőssége miatt,
Nate kiesett az ablakon. Szemet szemért!
Miután meguntuk a teleportálást, Nate hazavitt. Egyedül is haza tudtam volna menni,
de ő ragaszkodott hozzá.
Otthon, a konyhába mentem, hogy befejezzem, amit a nagyi elkezdett. A könyv
nyitva volt, a védő bájitalnál. Elolvastam az összetevőket, és láttam, hogy a
nagyinak már csak egyetlen alapanyagra volt szüksége. Szárított nadragulyára. Az
órára pillantottam, ami hét órát mutatott. Elhatároztam, hogy beszerzem ezt a növényt,
és befejezem a varázsitalt. A nagyi megemlítette egy pár nappal ezelőtt, hogy
van egy gyógynövényárus nem messze a házunktól. A címét felírtam a noteszembe. Nagy
hasznát vettem ennek az információnak. Elsétáltam Ms. Greenwood patikának
álcázott gyógynövény és kegytárgy üzletéhez. Az üzlet valahogy kilógott a többi
üzlet soraiból. Kívülről is látszott, hogy egy nem mindennapi személy vezeti. Beléptem
a nagy fából készült ajtón, és megpillantottam az árust, aki háttal állt, és
épp az egyik polcot töltötte fel. Késztetést éreztem, hogy megkérdezzem, hogy
segíthetek-e neki, de nagyon furcsán vette volna ki magát a dolog.
- Jó estét! – inkább köszöntem, és próbáltam
nem kínos helyzetbe hozni magam.
- Áhh, jó estét! – a nő megfordult, és mosolya
megvilágította az egész helységet. Csodás érzés fogott el. Olyan, mint mikor azzal a személlyel vagyok, akivel lenni
szeretnék, és ott ahol lenni
szeretnék.
- Miben segíthetek? – kérdezte, és kémlelni
kezdte az arcom. Mintha ismert volna.
- Mondja csak, árul maga szárított
nadragulyát? – a nő elgondolkozott.
- Igen. Csak nem védő bájitalt készít? –
először nem tudtam, hogy reagáljak. Az ilyen helyzetekre nem vagyok felkészülve
– jaj ugyan, nem kell kellemetlenül érezned magad. Tudom, hogy boszorkány vagy.
A nagyid már évek óta ide jár, és mesélt egy-két dolgot rólad.
- Hát, így már minden világos. És te is... ?
- Hát persze. A nagyid és én már elintéztünk egy-két démont együtt. Voltak helyzetek, melyekben a segítségét kellett kérnem.
Mennyi nadragulyát szeretnél? – miközben mesélt, a pult mögött matatott. Gondolom
a gyógynövényt mérte ki nekem.
- 30 grammnyit szeretnék.
- Amúgy, még be sem mutatkoztunk egymásnak személyesen.
A nevem Prue.
- Az enyém Lizzy. Nagyon örülök, hogy
megismertelek – mondtam, és kezet fogtam vele. Abban a pillanatban történt
valami. Jóleső borzongás rázta meg a testem. Olyan érzésem volt, mintha egy
olyan személlyel fognék kezet, akit szeretek. Mintha családtag lenne. Talán minden
boszorkány ezt érzi egymás iránt... Összeköt minket valami... az erő.
Hazamentem, és befejeztem a
bájitalt. Kimertem a folyadékot kicsi üvegcsékbe, majd eldöntöttem, hogy
olvasgatok egy kicsit. A varázskönyvet a kezembe vettem, és lapozni kezdtem, de
nem tudtam rá koncentrálni. Prue járt az eszembe. Olyan kellemes a társasága...
Éreztem, hogy ez az ismeretség életre szóló lesz.
Nem tudtam folytatni a
gondolatmenetemet, mert valaki kopogtatni kezdett. Lesiettem, és közben az járt
a fejemben, hogy vajon ki olyan elvetemült, hogy este 11kor dörömbölni kezd
egy boszorkány ajtaján? Gondolom a démonok nem az ajtón jönnek... vagy mégis?
Kinyitottam az ajtót, és...
